Első nap, szerda.

Almádi. Milyen régen volt már szó róla, hogy egyszer itt is lesz majd bajnokság. Íme. Itt vagyunk. A körülmények nem akármilyenek, egy igazi yacht club ad otthon a versenynek. Van egy kis kontraszt az agárdi – de akár a füredi – körülményekhez képest.

Gyülekező, nevezés, megnyitó, himnusz, zászló. De nem lobogó. Merthogy a szél egyelőre (?) nem jár a kedvünkben, nem tisztelte meg a ­ kissé rövidre sikeredett megnyitót– igaz ki szeretett volna hosszabbat? Megtapsoltuk a rendező csapatot, reméljük, hogy vasárnap este is így teszünk majd, nem pedig rohadt paradicsomokkal futunk utánuk Füred, Siófok vagy épp Agárd felé.

Negyven körüli a létszám, nem túl sok, de nem is kevés. Az elmúlt években volt ennél jóval kevesebb, de amikor én kezdtem (Agárdon), ötvenen is összegyűltünk (és milyen számokat mesélnek az „öregek” régebbről). Nem jött el a szerb csapat, viszont osztrákok és németek szép számban vannak jelen.

Szél nincs. Néhányan – mint mindig – megpróbálkoznak a vízre szállással, de a többség a parton sörözik, borozik, fröccsözik. Talán a legnagyobb sikere mégis a szódavíz-automatának van. A szél – már ha annak lehet nevezni a fák leveleit éppen csak megmozgató fuvallatot – nem képes tartósan meghaladni a kitűzött két méteres sebességet (mármint másodpercenként). Holnapi kitűzött rajtidőpont: 9 óra. Hm. Úgy legyen.

A nap fénypontja a vacsora. Sokáig vártunk rá, de megérte, köszönet érte a vendéglátóknak. Egyszerű ízek, biztos kezű és fáradhatatlan szakács, mangalicakolbász, zöldségek, fél csirkék roston, krumpli, saláta, öntetek. Egyértelmű siker.

Második nap, csütörtök.

Fél nyolckor komoly tömegek a telepen, ki álmosan (mit csinálhattak előző este?), ki frissen, ki reggelizve figyeli a rendezői motorost. Továbbra sincs szél. Rajt nem lesz kilenckor.

Aztán jön egy kis szellő, megdől a heti (havi?) szélrekord, és irány a víz. Vagy egy óra, mire minden hajó a vízen ringatózik, de előbb-utóbb mindenki kiér a pályára (bár néhányunknak ehhez lóerőkre is szüksége volt). Rajt előtt egy 30 fokos szélforduló, új pálya. Rajt. Végre.

A mezőny nagy része kifordul steuerbordra, majd néhányan vissza, így a csapat két részre szakad. Úgy tűnik, a part felőlieknek jön be a dolog. A hátszélben ez megfordul, a tó felől érkezik a frissülés (ezt a hátsó alakzatoknak kedvez), így szinte „utolsó pár előre fuss” a helyzet. A nagy nyertes Pallus, aki egyedüliként az élmezőnyben idejében kiváltott balra, és nagy fölénnyel vezet a leebójánál. A másik Sipi, aki sokadik helyről feljön másodikra.

A krajcnál ismét kettéválik a csapat. Egy ideig a tó felőli oldal látszik jónak, a part felőli csapat a folyamatosan élesedő szélben egy hatalmas kiflit ír le a vízen. A bója előtt viszont teljesen leáll a szél, talán az első 2-3 hajón kívül senki sem jut el addig. Mintha olajat öntöttek volna a vízre. A futam lelőve, másfél kör két óra alatt. Nem tetszett mindenkinek a dolog (én speciel jól álltam – bár egy helyben). Vonta a flautéban. A társaság délután is a vizet kémleli, de a szél csak nem jön. Többen már a tavalyelőtti agárdi bajnokságot emlegetik (három napig semmi, majd a hétvégén hét futam a négyes-hatosban. Hehe.). Nem kéne.

Már van kinevezett pótverseny is: ha nem lesz 4 érvényes futam, akkor szeptember végén, Agárdon folytatjuk. Legalábbis a jelenlegi osztálytitkár szerint. A lemondott szerint meg kár a gőzért, ha nincs 4 futam, nincs bajnok sem. Fiúk-lányok, ennek jó lenne utána nézni. Nehogy mi legyünk azok, akik még egy bajnokságot sem tudnak megrendezni.

A vacsora babgulyás, felejthető.

Harmadik nap, péntek.

Reggel megint készülődés, bizakodás, hátha lesz ma futam. De ne vágjunk a dolgok elébe.

Ha nyolckor nem is megyünk vízre, de nem sokkal később jön a riasztás: megpróbáljuk. Az élelmesebbje a kikötőben ringatózó motorosok láttán annyira azért nem siet. Hogy hogy nem, egyszer ők (azaz mi) is elindulunk a vízre, vontával ki az öböl közepére. És nem sokon múlt, hogy legyen futam, de ismét halasztás, ki a partra – vontával. Kint a szokásos sörözés, dumaparti, ebéd. Továbbra is kérdéses, hogy lesznek-e pótfutamok. Állítólag a Szövetség nem ismeri el azt a bajnokságot, amit egy későbbi időpontban folytatnánk, így csak flottabajnokságot lehetne tartani. De magából a Szövetségből is ellentmondásos hírek jönnek. A legjobb lenne megtartani azt a négy szerencsétlen futamot, persze nem bármi áron.

Délután újabb kísérlet. Ezúttal a fűzfői öbölben véljük látni a szelet. Talán két méteres is megvan. Talán. És rajt. A versenyen már a negyedik, és reménykedünk. A mezőny fele jobbra, másik balra. Úgy tűnik, a jobb oldalt választók járnak jobban, de ezt én már csak távolról láthatom, lévén először 100 méterrel a rajt után fordulok vissza korai rajt miatt (mellesleg Schömer úr volt kint), majd megrántom a bal oldalt (majd biztos, ami biztos alapon másodszor is). Akadtak olyanok is, akik ügyesebben közlekedtek a pályán, így tett Gaszti is, aki három nap után az első érvényes futamban először keresztezte a célvonalat.

A mezőny vége épp csak becsordogált a célba, mikor a zsűri már a következő futamra készülődött. A feles szélben. Voltak, akik ezt nehezményezték, és a szélmérő használatát követelték, de megkezdődött a rajtceremónia, majd 8 másodperccel a rajt előtt két lövés. Egy ideig nemigen értettük, mi a helyzet, de hamar kiderült: halasztás – majd vonta. Nem először a héten.

A parton vacsora (székelykáposzta – remek), majd osztályszövetségi gyűlés. Jövőre a Tihany környéki vizeken lesz a bajnokság. És van új titkárunk is: Sipi. Őt kisebb közjáték után sikerült megválasztani, a hajcihő miatt csak szerény többség alakult ki, tucatnyian szándékosan érvénytelen szavazatot adtak le. Meglátjuk, mi lesz jövőre.

Holnap reggel rajt: nyolckor, vízre szállás hétkor. Hm.

Negyedik nap, szombat.

Ébresztő hatkor, rosszabb, mint egy átlagos munkanapon. Csak legyen értelme.

Hétkor indulás a vízre, nyolc körül rajt. A szél minimális, vajon meghaladja a bűvös két méter per szekundumot a sebessége? A rajtnál talán. Később biztos nem.

Akik valamelyik szélet húzták, annyira nem jártak rosszul (főleg, akik a balt), mint akik középen próbálkoztak. A bóját Jimmi vette elsőnek, nem kis előnnyel. Az első hátszél viszonylag rendben volt, a második kreutz közepétől azonban bedurvult, össze-vissza fújdogált az addiginál is gyengébb szelecske. Ennél csak a hátszél volt „jobb”, a mezőny vége az utolsó pár száz métert kb. negyed óra alatt tette meg. Kissé idegőrlő volt a dolog.

Ezután a mezőny fele testületileg kivonult, akiket a zsűri és a csapat bizakodóbb, vagy talán mazochista fele kis tanakodás után követett. A parton aztán ment a vita a zsűrivel, és a könnyűsúlyú ellenfelekkel, hogy mindenáron meg kell-e tartani a bajnokságot.

A nap további részét idegőrlő várakozással töltöttük, még 2-3 körül felcsillant egy esély, amire csaknem rámozdultunk, de egy fél óra elteltével az a kevés is eltűnt.

Este vacsora (grillparti, megint, hasonló siker), majd a hét talán legemlékezetesebb időszaka. Azon vitázunk (órákig), hogy ha nem lesz holnap futam, akkor mi legyen. Folytassuk Agárdon? Ebben még egyet tudunk érteni, de az ex-titkár szerint a Szövetségnél ez nem arat majd osztatlan elismerést. Azért fura, hogy nincs biztos (értsd hivatalosan megerősített) állásfoglalás arról, hogy ilyenkor mi a teendő.

A következő kérdés, hogy ha folytatjuk Agárdon, szeptember végén, megmaradjanak-e az eredmények. Ez persze komoly vitát váltott ki, mindenki a saját igazát védte. Akik elöl voltak, időnként habzó szájjal kiabálták, hogy maradjanak meg az eredmények, a hátsó alakzatok hasonlóan küzdöttek az újrakezdés miatt. Vagy két óra veszekedés (volt akit csak emiatt rángattak be a telepre a gyűlésre) után abban maradtunk, hogy az addigi eredményeket töröljük. Aztán másnap.

Ötödik nap, vasárnap

Újra hajnali kelés. A penny zárva. Éhen maradtam. Ez rá is nyomta a bélyegét a napra.

Hétkor már vízen, nyolckor rajt. Álmos vagyok. A szél lukas helyenként és időnként. Kora reggel még csak-csak fújt, néha a deckre is ki kellett ülni, később aztán épp hogy csak fújt, a bizonyos két métert sem érte el. Érdekes módon a rajtnál mindig megvolt a szükséges szélsebesség.

És volt, hogy a pálya egyik felén 30 fokot élesedik a szél, míg a másik felén marad minden a régiben. Voltak érdekes dolgok, nyerő- vagy szívóágak. A nap elején inkább a bal oldal, később inkább a jobb oldal jött be, néha ez már túlzás is volt.

Az elején a küzdelem szoros, az első napi betli után Balázs jön fel, de a végét sem Pallus, sem Ő nem bírják. A bajnok Berecz Zsombor lett, aki végig jó teljesítményt nyújtott, de sokat köszönhet a szélnek is, már ha az öt nap során tapasztalt légmozgást szélnek lehet nevezni.

A partra érkezés után dőlt el, hogy a master bajnoki cím a parton dőlt el az idén, így többek öröme nem volt felhőtlen. Fura, hogy a pumpálásért megfülyült egyén nem csinálja meg a büntetést, kivágják, aztán a zsűri rájön, hogy igazából nem is pumpált, vagy legalábbis már befutó után. Ez esetben miért fütyülte meg a zsűri kétszer is?!

A díjkiosztó a szokásos felhajtással, nagynevű vendégekkel, sok ajándékkal zajlott. A végén pedig hidegtálas állófogadásban is részünk lehetett. Nem tapsoltuk meg a zsűrit.

Nos vége van, volt jobb is. Lesz még rosszabb is. De reméljük, jobb is. Új szervezéssel, új rendezéssel, új helyen, Tihanyban.

Viszlát jövőre, Veletek, máshol, máshogy.